Történetem

Bella kalandos élete

Szereplők:

Apa: Kevin

Anya: Rebeca

Főszereplő: Lányuk: Bella

E történet egy kislányról (Belláról) és a családjáról szól, akiket  sajnos kis korában elveszít. Kiderül, hogy amikor a szülők (Kevin és Rebeca), Bellára egy különleges képességet hagytak rá. Ezt persze csak 15 éves korában veszi észre. E képesség 1 év alatt kialakul úgy, hogy használni is tudja.

16 évesen mint minden tininek Bellának is beköszönt az életébe a szerelem. Bella meg is találja az igazit, de valami mégis az útjukat keresztezi.

Vajon mi??...

A szülei minden pillanatát látják odafentről, és remélik, hogy - e képesség csak a javára fog válni, és nem lesz neki hátrány. Mikor Bella egyre nagyobb lesz, kezdi hiányolni a szüleit, és el kezd gondolkodni azon, hogy vajon hova is mehettek(?).

Szerintetek rájön???... ,,a történetből kiderül''.

 1. Fejezet

A Bekker család, mint minden reggel együtt reggeliztek.

A reggeli kifli és kakaó volt, amit mind a ketten nagyon szerettek.

- Lehozzam Drágám a kifliket? - kérdezte Kevin.

- Igen légyszíves! - kérte férjét Rebeca.

Viszont - e reggel nem ketten, hanem hárman voltak az asztalnál. (Igaz csak ketten ettek. :)). Hiszen Rebeca kisbabát várt. A házaspár mindkét tagja igen jó munkája volt. Rebeca egy óvodát vezetett, Kevin meg építész volt. A lakásuk vagyis A Házuk sem volt semmi!! Egy szép kertes házban laktak, amit Kevin tervezett. A házuk 2 emeletes volt, 2 fürdő(külön a lányoknak, külön a fiúknak)

, 2 szoba, és még sok minden szép és érdekes dolog, ami egy nagy házba elfér.:)

De ugorjunk vissza a reggelhez.

- Kevin leszednéd az asztalt - kérte Rebeca.

- Hát persze Drágám! ja és akartam kérdezni. Elvigyelek a munkahelyedre kocsival? - kérdezte Kevin.

- Ohh.. milyen rendes Úriember!!

- Köszönöm a javaslatot, de akkor miért van 2 kocsink? - Hangsúlyozta Rebeca.

- Rendben. Akkor majd este találkozunk. Szia. - köszönt el Kevin.

(Tudni kell a Bekker családról, hogy reggeltől estig dolgoznak.)

És végül kevin elhajtott a kocsijával, a 2 személyes garázsból. Ezután Rebeca elmosogatott a reggeli után, bezárta a ház minden ajtaját, beüzemelte a riasztót. és végül ő is elhajtott a munkahelyére.

Kevin este egy kicsit hamarabb érkezett haza, mint Rebeca, így volt másfél órája, hogy összedobjon valamit vacsira.

Hazafelé Kevin be is vásárolt, de nem tudta eldönteni, hogy milánóit vagy spagettit főzőn.

 - Na, mit csináljak milánóit vagy spagettit? - kérdezte magában Kevin

 - Ha azt vesszük figyelembe, hogy melyik az egyszerűbb akkor szerintem a milánói!

 - De ha azt, hogy Rebeca melyiket szereti jobban akkor spagetti. - gondolkozott el Kevin.

 - Úgyhogy spagetti lesz. - döntötte el Kevin.

Kevin elég jól haladt a vacsora készítésével. Rebeca fél órára volt a házuktól, de Kevinnek már csak a terítés volt.

Az asztalon fehér terítő és piros étkészlet volt. Az  asztal mindkét végénél egy-egy gyertya égett.

Rebeca már tolatott be a garázsba. Kevin pont kész volt. Rebeca elindult felfelé a lépcsőn, Kevin a lépcső végén várta.

Uhh.. és fent vagyok. - sóhajtott fel Rebi-->(Rebeca becézve)

Egyre nehezebb ekkora hassal a mozgás. - jegyezte meg Rebeca a lépcső tetején.

 - Hmm.. milyen finom illat árad a konyhából!

 - Csak nem főztél? - kérdezte Rebeca

 - Ohh.. dehogynem.. gondoltam összedobok valamit vacsira. - jegyezte meg Kevin, kicsit büszkén hangoztatva.

Végül leültek vacsorázni. Vacsora közben megszólal Rebi.

 - Drágám, már nem sok időm van a szülésig, gondoltam  ideje lenne megbeszélni a gyerek nevét. - vetette fel Rebi.

 - Jól van. - helyeselte Kevin.

 - Te milyen névre gondoltál? - Kérdezte kicsit izgatottan Rebi.

 - Én...! ha lány akkor legyen Rebeca, ha fiú akkor legyen Kevin. - mondta Kevin.

 - Áhh... szerintem ha lány akkor Bella legyen, a fiúnak jó kevin.

 - Tényleg... ez jó lesz - mondta Kevin.

Ezután folytatták a vacsora elfogyasztását. Negyed óra után Kevin azt veszi észre Rebin, hogy maga elé bámul...és magába beszél.

 - Mi történt? - kérdezte Kevin.

 - Ja.. semmi, csak anyu szellemét láttam és azt sugallta, hogy már csak 3 hetem van a szülésig.

Rebeca elgondolkodott magába... Persze Kevin is tudott a képességről, de ez a helyzet egy kicsit megijesztette.

 - Ez könnyen lehet, hisz anyukád mindig igazat sugallt - véleményezte  a helyzetet Kevin.

 - Na, jól van leszedem a tányérokat, és elmosogatom. - mondta a vacsora után Rebi.

2.fejezet

*** 3 héttel később ***

Aznap a kórházban elég sok beteg és kismama érkezett. Köztük volt Rebeca is.

Mert eljött a nagy nap amire mindannyian vártak.

Rebecának még gyorsan volt ideje csörögni Kevinnek.

 - Halló...

 - Halló... Igen. Ki az? - Kérdezte Kevin.

 - Szia Kevin, Rebeca vagyok.. - folytatta Rebeca.

 - Mondjad, drágám... miért vagy ennyire megijedve? - kérdezte kicsit feszülten Kevin.

 - Be -be -be - indult a szülés,  Si -si -sies - hebegte Rebeca.

 - Tarts ki drágám rohanok - mondta Kevin, megnyugtatva Rebit.

Kevin elindult a kórház felé. Pont időbe ért oda, mert akkor vitték be a szülőszobába Rebecat.

... 3 óra elteltével megjött az új családtag.

A kisbabát odatették Rebi mellkasára, és megetette.

- Lány lett. - mondta boldogan Rebi.

- Akkor Bella lesz a neve. - tette hozzá büszkén Kevin.

Bella szőke hajjal, kék szemmel született.:)

 - Na látod, jól mondta anyu szelleme pont a 3 hét telt le. - mondta ketten Rebi, mikor beszélgettek.

***pár nappal később***

 - Jajj.. de jó végre mehetek haza!! - sóhajtott fel Rebeca.

Mikor hazaértek, (már hárman), a gyerekszobát még egy kicsit át kellett rendezni, mert Kevinék fiút vártak

De azt tudni kell, hogy Rebeca sokkal jobban őrült a lánynak.

Este volt mikor hazaértek.

 - Kevin drágám neki állsz átrendezni a gyerek szobát? - kérdezte Rebi.

 - Ma már nem ,mert nagyon fáradt vagyok, de holnap majd megcsinálom. - hangsúlyozta Kevin.

 - És akkor hol fog a Bella aludni? - kérdezte Rebeca.

 - Ma éjszaka nálunk, holnap meg már kész lesz a szobája. - válaszolt fáradtan Kevin.

Másnap már kora reggel nekiállt Kevin a szobát átrendezni. Már majdnem készen volt, mikor úgy érezte, hogy muszáj egy kicsit leülnie.

Leült Bella kanapéjára.

Egyszer csak Kevin apjának a szelleme jelenik meg elötte. Kevin megijedt, mert nem számított rá.

 - Te vagy apu? - kérdezte ijedt hangon.

 - Igen, én vagyok fiam - válaszolt az apja.

 - Csak, hogy tudd azért jöttem el hozzád, hogy tudd édesanyáddal nagyon büszkék vagyunk az új családtagra. - mondta büszkén az apja.

 - Jajj.. köszönjük szépen - mondta boldogan Kevin.

 - Dolgozz csak tovább, hadd örüljön Bella a szobájának. - mondta Kevin apja.

- Jól van.. És köszönöm szépen apu, hogy beszélhettem veled újra. - mondta megköszönve Kevin.

És a szellem eltűnt. Kevin most még gyorsabban és boldogan folytatta a szobát. Rebeca is felébredt és elment fürödni.

Előtte felszólt Kevinnek.

- Kevin vigyáznál Bellára míg én fürdök? - kérdezte Rebeca.

- Igen, drágám megyek. - válaszolta Kevin.

És Kevin lement Bellával TV-t nézni.

Rebi fürdés után, a tükörbe a haját csinálta, és megjelent az anyja szelleme.

- Jujj.. anyu de megijesztettél!! - mondta ijedten Rebi.

- Hupsz... bocsi, nem volt szándékos - mondta az anyja.

- Azért  ,,jöttem le fentről", hogy gratuláljak Bellához. - mondta büszkén az anyja.

- Köszönjük szépen, mi is nagyon örülünk, - mondta Rebi.

Miután Rebeca kész lett a hajcsinálással, lement reggelit csinálni.

Míg Rebeca elkészítette a reggelit, addig Kevin befejezte a szobát.

És most megmutatom, hogy, hogy nézett ki Bella szobája: (én rajzoltam)

Miután Kevin kész lett Bella szobájával, Rebeca már kész volt a reggelivel.

- Kevin jössz? Kész a reggeli. - hívta le Rebeca Kevint.

- Igen, megyek. - válaszolt Kevin.

És elindult Kevin az emeletről.
 - Pont kész lettem, a szobával! - tette hozzá Kevin, míg jött le az emeletről.
És leültek reggelizni.
 - Bellát, már megetetted? - kérdezte kevin.
 - Igen, míg csináltad a szobáját, addig megetettem - mondta Rebeca

Most még Bella Rebeca kezében volt

 - Egy pillanat, csak Bellát beviszem az Új szobájába - mondta ,,egy kicsit időt kérve" Rebeca.

És fogta Rebeca Bellát és felvitte a szobájába.

Rebeca fent elaltatta Bellát, majd visszatért a reggelihez.

Ma reggel Rebeca tojásrántottát készített reggelire.

Reggeli közben Rebeca és Kevin beszélgettek.

Képzeld el, hogy míg a gyerekszobát csináltam megjelent anyu szelleme - mondta Kevin

 - Milyen érdekes, nekem is megjelent anyu szelleme - tette hozzá meglepődve Rebeca.

 -Remélhetőleg Bella, ha megérzékeli, hogy ő is szellemeket lát, akkor ezt az erejét jóra fogja használni - mondta bizakodóan Kevin.

3. Fejezet

*** 3 évvel később***

Egyik reggel Kevin kicsit későn kelt fel, nem magától hanem Rebeca rázta föl az álmából.

 - Kevin kelj fel, kész a reggeli. - Keltette fel Rebeca

 - Úr isten, már ennyi az idő? - kiáltott fel Kevin megijedve.

Kevin késésben volt, és sietnie kellett, hogy nehogy elkéssen.

Gyorsan kikelt az ágyból és felöltözött,. Kevinnek nem lett volna ideje reggelizni, de mégis megitta a reggeli kávéját.

Beszállt az autóba, és már el is hajtott.

Igaz, hogy a munkahelye fél órányira volt, de így is már 10 perc késésnél tartott.

Kevin nagyon sietett, mert ha nem ér be időben, az a munkájába is kerülhet.

Amikor be akart hajtani az utcába, akkor vette észre, hogy végig áll a sor. És egy hatalmas dugó kerekedett.
 - A franc egye meg, már előre látom, a főnököm mogorva képét...
 - És, hogy nem érek be időbe....na az is biztos - mondta dühöngve Kevin
És egyre-egyre többen lettek az utcában...már mögötte is kígyózott a sor.
 - Úr Isten! esélyem sem lenne kitolatni!!
 - Itt ragadtam.. - jegyezte meg dühösen Kevin.
 - Ohhhh.... nem baj, felhívom a főnökömet... így tudni fogja, hogy miért késem ennyit - döntötte el magában

Kevin éppen tárcsázta a számot, mikor hirtelen kikapcsolt a telefonja...

Hát....ez remek..még ez is lemerült.....ócska telefon - szidta dühében a telefonját

  - Ennyi balszerencse nem érhet ma engem!!:(....

Kevin már forrt az idegtől.

"És még nem ért véget a balszerencse sorozat"

Egyre kevesebben lettek az utcában. Kevin már kb. 1 órás késében volt. 10 - 15 perc múlva olyan kevesen voltak az utcában, hogy vissza tudott tolatni az elejére.

Kevin egy kicsit megnyugodott, de nem teljesen , hiszen még mindig nem volt a munkahelyén.

Végül kitolatott egy egyenes út elejére. Kevin beletaposott a gázba, és elindult a hosszú egyenes úton. Ezen az úton 50-el lehetett menni. E helyett az autó sebességmutatója lassan elérte 110 - t.

Elérkezett az első keresztutcához, és hirtelen elé hajtott egy másik kocsi. Kevin nem tudott a helyzettel mit tenni, így hirtelen elrántotta a kormányt. Az esett túl gyorsan történt, így Kevinnek ez volt az egyetlen lehetősége.

Áááá.... - hallatszott mindkét kocsiból.

Kevin kocsija kétszer megpördült a levegőben.

A járókelőket szinte sokkolta a látvány. Megdöbbenten álltak a járda szélén, és bámulták a két kocsit.

Kevin kocsija egy másik férfi autójával frontálisan ütközött.

Kevin kocsija

Az autója, egy árokban landolt. Az elejéből szinte semmi sem maradt Az úton mindenhol autó törmelékek voltak. 

Pont arra haladt Kevin egyik munkatársa Petrik,aki gyalog jár a munkahelyére.

Petrik, mint a többi járókelő, ő is megállt. Petrik, még a maradék roncsból is észrevette, hogy az egyik kocsi Keviné. Idegesen és egyben ijedten elővette a telefonját és tárcsázta a mentők számát, majd lenyomta a hívás gombot.

 - Halló...Halló... - mondta idegesen Petrik.

 - Halló..itt a mentőszolgálat. Mi történt? - szólt a telefonba egy férfi.

Petrik az ijedségtől alig jutott szóhoz..

De végül összeszedte magát - a barátja érdekében - és elmesélte a történteket.

 - Két kocsi frontálisan ütközött  - hebegte Petrik.

 -  És hol történt? - mentős

-  A II. kerületben a Witch Spacetól a harmadik kereszt utcában....Kérem nagyon siessenek - sírva könyörgött Petrik.

 - Kérem nyugodjon meg 10 perc és ott vagyunk - nyugtatta meg a mentős

A mentősök 10 percen belül ott is voltak.

Petrik amint lerakta a telefont küldte is Rebecának az SMS-t.

Rebeca szabadságon volt otthon egész nap.

Mikor megkapta az üzenetet sírva indult el a helyszínre. Előtte Bellát gyorsan beadta a szomszédnak

Aztán kocsiba "ugrott" és már el is indult.

Mire odaért a mentősök, már felmérték a terepet.

4.Fejezet

Rebeca sietett a helyszínre és a tömegből Petrikhez rohant. Mire odaért a baleset másik áldozata már le volt takarva - vagyis meghalt.Rebeca nem tudta, hogy ki fekszik ott letakarva.

- Petrik ki fekszik ott? Ugye nem Kevin? - kérdezte elcsuklott hanggal

Miután akkora tömeg keletkezett, hogy Rebeca nem látta a tömegből Kevint.

- Nem....nem Kevin az, hanem a baleset másik áldozata. - nyugtatta meg Rebecat

- És hol van akkor Kevin? - kérdezte Rebeca

Még én sem tudom, mert innen nem látni semmit - jegyezte meg Petrik

És abban a pillanatban, ahogy Petrik kiejtette a száján ezt a mondatot, Rebeca elkezdett előre törni a tömegből.

Pertik persze ment utána. Már nagyon fáradt volt, de  még tudott uralkodni magán.
Semmi megbánás nem volt benne, hogy ott maradt, hisz az egyik legjobb barátjáról és munkatársáról volt szó.

Végül kilukadtak a helyszínnél, de nem tudtak odamenni Kevinhez, mert a baleset el volt kerítve sárga szalaggal. Rebeca és Petrik is  nagyon aggódtak, mivel nem tudtak semmi biztosat Kevinről. Rebeca rögtön megállított egy rendőrt.

- Elnézést, Kevin felesége vagyok, odamehetnék hozzá? 

- Persze. - mondta a rendőr

Rebecat beengedte Kevinhez. Eléggé sokkolta a látvány. Kevin a mentőautóba, gépekre volt kötve, míg oda nem ért a helikopter.

mentőhelikopter

Petrik miután ottmaradt a tömegben, Rebeca rögtön Kevin után érdeklődött.
- Mi a baja Kevinnek? - kérdezte idegesen Rebeca.

- Kevinnek elég súlyos az állapota.

- Az egyik bordája eltört, egy másik belefúródott a tüdejébe, ami nagyobb veszélyt jelent, mivel sajnos elég közel van a szívéhez. És még az ütközés során a bal keze is eltört.

- Mikor Rebeca ezt meghallotta, az ájulás szintjén volt.

- Te jóóóó Isten, remélem nem lesz semmi komolyabb baja.

- És most mire várnak?

- Rendeltünk a közeli állomásról egy helikoptert, mert kocsival túl hosszú az út, és azt nem élné túl.

- És mikor jön? - kérdezte feszülten Rebeca

- 15 percen belül itt lesz.

- És vele mehetek? 

- Ez természetes - mondta a mentős.

Ezután Rebeca rohant Petrikhez. Petrik a sárga szalag másik oldalán várakozott türelmetlenül. Rebecanak szabályszerűen arrébb kellett lökni az embereket, hogy odaférjen Petrikhez. Szinte kiugrott a szíve a helyéről, de a férje érdekében mindent megtesz.

- Na mi van Kevinnel? - kérdezi türelmetlenül Petrik.

 - Hát...elég súlyos az állapota. Két bordája sérült, az egyik eltört a másik a tüdejébe fúródott, ami nagyon közel van a szívéhez, és még a bal keze is eltört. A mentősök most várják a helikoptert. Mikor Rebeca ezt mind felsorolta, Petriket is az ájulás kerülgette, ugyanúgy mint amikor Rebecanak mondták el.

- És miért nem kocsival viszik? - kérdezte Petrik

- Mert azt nem élné túl - felelt keserű hangon Rebeca.

- És én is mehetek vele? - kérdezte Petrik. Félelmében elsírta magát.

- Nem tudom meg kell kérdezni a mentősöket.

Rebeca és Petrik átbújt a szalagon, odamentek és megkérdezték.

- Elnézést, Petrik, Kevin munkatársa is velünk jöhetne?

- Ha szeretnék, mind a kettőjüknek tudunk biztosítani helyet.

Ebben a pillanatban szállt le a helikopter. A mentősök berakták, és már el is hagyták a helyszínt.

 5. Fejezet

Rebeca és Kevin szótlanul ülték végig az utat. 15 perc után ott is voltak a kórházban.

A mentősök útközben bejelentették Kevint, így mire odaértek már pár orvos szótlanul várták a beteget.

A férfit gyorsan betolták.

Rebeca hirtelen megállt.

-        Mi történt? – kérdezte Petrik.

-        Semmi...semmi. – felelte nyugtalanul.

-        Menj csak előre, mindjárt én is megyek. – utasította Petriket.

Rebecanak hirtelen olyan érzése volt mintha valaki mögötte állt volna. Rebeca lassan megfordult, és ott „lebegett” előtte az anyja.

-        Anyu te mit keresel itt? – kérdezte tőle.

-        Szia, neked is! – köszönt rá.

-        Ja...bocsi, szia, csak nagyon hirtelen jöttél – mondta Rebeca s közben megtámaszkodott a mellette lévő korlátban.

-        De… miért pont most jöttél? – kérdezte.

-        Tudom, hogy Kevinnek súlyos balesete volt, és csak szeretnélek figyelmeztetni, hogy nagyon vigyázz rá, mert könnyen elveszítheted. – figyelmeztette Rebecat, és közben egy cetlit szorongatott a kezében.

Az anyja hirtelen eltűnt, és csak azt a papír fecnit hagyta maga után. Rebeca felvette és elolvasta. Nagy fekete betűkkel ez állt rajta:

 

Mikor ezt elolvasta, fehér bőre elsápadt.

Ne feledd, már csak három óra. – sugallta egy hang.  

-        De ezt mire értette? – gondolkodott el, miközben az egyik szőke hajtincsét visszaigazította a helyére.

***Kicsi gondolkodás után***

Kevin!!! Biztos rá értette! – jött rá.

S elkezdett a kórházba befelé rohanni.

- Petrik hány óra van? – kérdezte feszülten.

Ránézett az órájára.

-  Három óra van kereken. – nyögte ki. 

-  Három óra? – kérdezte vissza idegesen. 

-  Úr Isten már csak három órája van és…… - nem mondom ki…. - hebegte.

Petrik olyan ideges lett, hogy a két szép barna szeme, egyszerre két nagy golyóvá váltak.

 - Mi a baj…? Mi történt…? És mi az a cetli a kezedben…? – Petrik már forrt a dühtől.

 - Semmi… semmi – mondta.

Nem mondom el, mert akkor biztos, hogy hülyének néz. – gondolta idegesen, és gyorsan a nadrágzsebébe gyűrte a papírt.

Mind a ketten nagyon idegesek voltak, de Rebecan jobban lehetett látni, főleg ez a citlis dolog miatt is. Kevint közben már lassan két órája műtötték. Ugyanis annyira összetörte a bal kezét, hogy azonnali műtétre volt szükség.

 - Rebeca mi lenne, ha egy kis időre lemennénk a büfébe? – javasolta Petrik.

 - Jól van… menjünk, addig is lesz időm lenyugodni. – és már el is indultak lefelé.

Persze Rebi egyáltalán nem volt nyugodt, hiszen semmit sem tudott a férjéről. Helyet foglaltak egy asztalnál. Ahogy leültek máris jött a pincér.

- Mit hozhatok önöknek? – kérdezte udvariasan a pincér.

- Két kávét kérünk. – felelte kicsit nyugodtabban Petrik.

- Miután elfogyasztották a kávét – fizetés után - rögtön mentek vissza az emeletre.

Mire odaértek, már az orvos ott állt a műtőajtóban. Nagyon szomorúnak látszott.

- Doktor úr mi történt? – kérdezték.

- Sajnos… Kevint nem tudtuk megmenteni. Sajnálom. – felelte az orvos.

- Neeeee…. – üvöltötte fel Rebeca.

Rebecara sírógörcs tört a hír hallatán. Petrik is nagyon szomorú volt, de ő magába fojtotta.

Petrik próbálta megnyugtatni Rebecat, de sikertelen volt.

***Pár óra múlva***

- Hoznál nekem egy kávét. – kérte meg Petriket. 

Persze máris hozom. – és elindult az automatához ami egy emelettel lejjebb volt. Mikor odaért már ő sem tudta visszatartania sírás, és barna szemeiben könnycseppek jelentek meg. Eközben a kávék is kész voltak. Gyorsan letörölte a könnyeket. És visszament egy emelettel feljebb. Megitták a kávét. A folyosón pont jött az orvos. 

- Doktor úr, elbúcsúzhatnánk Kevintől? – kérdezte miközben kisebb patakban folytak a könnyei. 

- Persze menjenek csak be! – válaszolta a doki.

Elbúcsúztak tőle, és mind a ketten elindultak hazafelé. Rebeca Petriket elvitte egy darabig kocsival, aztán ő is hazament. Mielőtt még bement volna a lakásba, bekanyarodott a szomszédhoz Belláért. A szomszéd Katrin észrevette, hogy Rebi nagyon szomorú. Leültek az asztalhoz egy forró tea

mellé és elmesélt mindent.

- Katrin, szeretnélek megkérni, hogy segíts nekem a temetés megszervezésében!! – kérdte, miközben belekóstolt a teájába. 

- Persze, ez csak természetes – válaszolt. 

Rebeca és Katrin már nagyon régóta szomszédok voltak, így elég jól ismerték egymást.

A temetés két hét múlva volt. Igen szolid csak a családi és baráti kört hívták meg.