Bella kalandos élete/1

 1. Fejezet

A Bekker család, mint minden reggel együtt reggeliztek.

A reggeli kifli és kakaó volt, amit mind a ketten nagyon szerettek.

- Lehozzam Drágám a kifliket? - kérdezte Kevin.

- Igen légyszíves! - kérte férjét Rebeca.

Viszont - e reggel nem ketten, hanem hárman voltak az asztalnál. (Igaz csak ketten ettek. :)). Hiszen Rebeca kisbabát várt. A házaspár mindkét tagja igen jó munkája volt. Rebeca egy óvodát vezetett, Kevin meg építész volt. A lakásuk vagyis A Házuk sem volt semmi!! Egy szép kertes házban laktak, amit Kevin tervezett. A házuk 2 emeletes volt, 2 fürdő(külön a lányoknak, külön a fiúknak)

, 2 szoba, és még sok minden szép és érdekes dolog, ami egy nagy házba elfér.:)

De ugorjunk vissza a reggelhez.

- Kevin leszednéd az asztalt - kérte Rebeca.

- Hát persze Drágám! ja és akartam kérdezni. Elvigyelek a munkahelyedre kocsival? - kérdezte Kevin.

- Ohh.. milyen rendes Úriember!!

- Köszönöm a javaslatot, de akkor miért van 2 kocsink? - Hangsúlyozta Rebeca.

- Rendben. Akkor majd este találkozunk. Szia. - köszönt el Kevin.

(Tudni kell a Bekker családról, hogy reggeltől estig dolgoznak.)

És végül kevin elhajtott a kocsijával, a 2 személyes garázsból. Ezután Rebeca elmosogatott a reggeli után, bezárta a ház minden ajtaját, beüzemelte a riasztót. és végül ő is elhajtott a munkahelyére.

Kevin este egy kicsit hamarabb érkezett haza, mint Rebeca, így volt másfél órája, hogy összedobjon valamit vacsira.

Hazafelé Kevin be is vásárolt, de nem tudta eldönteni, hogy milánóit vagy spagettit főzőn.

 - Na, mit csináljak milánóit vagy spagettit? - kérdezte magában Kevin

 - Ha azt vesszük figyelembe, hogy melyik az egyszerűbb akkor szerintem a milánói!

 - De ha azt, hogy Rebeca melyiket szereti jobban akkor spagetti. - gondolkozott el Kevin.

 - Úgyhogy spagetti lesz. - döntötte el Kevin.

Kevin elég jól haladt a vacsora készítésével. Rebeca fél órára volt a házuktól, de Kevinnek már csak a terítés volt.

Az asztalon fehér terítő és piros étkészlet volt. Az  asztal mindkét végénél egy-egy gyertya égett.

Rebeca már tolatott be a garázsba. Kevin pont kész volt. Rebeca elindult felfelé a lépcsőn, Kevin a lépcső végén várta.

Uhh.. és fent vagyok. - sóhajtott fel Rebi-->(Rebeca becézve)

Egyre nehezebb ekkora hassal a mozgás. - jegyezte meg Rebeca a lépcső tetején.

 - Hmm.. milyen finom illat árad a konyhából!

 - Csak nem főztél? - kérdezte Rebeca

 - Ohh.. dehogynem.. gondoltam összedobok valamit vacsira. - jegyezte meg Kevin, kicsit büszkén hangoztatva.

Végül leültek vacsorázni. Vacsora közben megszólal Rebi.

 - Drágám, már nem sok időm van a szülésig, gondoltam  ideje lenne megbeszélni a gyerek nevét. - vetette fel Rebi.

 - Jól van. - helyeselte Kevin.

 - Te milyen névre gondoltál? - Kérdezte kicsit izgatottan Rebi.

 - Én...! ha lány akkor legyen Rebeca, ha fiú akkor legyen Kevin. - mondta Kevin.

 - Áhh... szerintem ha lány akkor Bella legyen, a fiúnak jó kevin.

 - Tényleg... ez jó lesz - mondta Kevin.

Ezután folytatták a vacsora elfogyasztását. Negyed óra után Kevin azt veszi észre Rebin, hogy maga elé bámul...és magába beszél.

 - Mi történt? - kérdezte Kevin.

 - Ja.. semmi, csak anyu szellemét láttam és azt sugallta, hogy már csak 3 hetem van a szülésig.

Rebeca elgondolkodott magába... Persze Kevin is tudott a képességről, de ez a helyzet egy kicsit megijesztette.

 - Ez könnyen lehet, hisz anyukád mindig igazat sugallt - véleményezte  a helyzetet Kevin.

 - Na, jól van leszedem a tányérokat, és elmosogatom. - mondta a vacsora után Rebi.